J.L. Armentrout - Opál

Tartalma:

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 

Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.




Oldalak: 451 oldal
Műfaj: ifjúsági, paranormális,urban fantasy, romantikus, misztikus, kortárs


Vélemény:

Amíg gondolkoztam rajta, hogy mit írjak, rájöttem, hogy a kedvenc sorozatom lett. Egyszerű gondolatnak tűnik, de belegondolva ez érthető, hiszen fantasztikus lett. Ezt mutatja, hogy világszerte több ezer könyv fogyott el J.L Armentrout tollából. 
Nemcsak a sorozat maga, a regény is külön kedvencem lett. Olyan érzésem volt, mintha a kedvenc sütinkhez adunk még tejszínhabot. 

Ahogy megjött a futár a könyvvel, mindent félredobtam, csak ez számított, erre vártam fél évet. És ezután is ezt kell tennem, de tudom, hogy nem fogok csalódni a következő kötetekben, és nem hiába való a várakozás. 

A borítóról annyit, hogy szerintem ez a legjobb. Nagyon szépek a színek, titokzatos, és misztikus, Pepe és Sztella jól néznek ki rajta. Szépen mutat majd a polcomon. :)

Akik szerették az előző köteteket, azok imádni fogják ezt a részt is. 
Nagyon kíváncsi voltam Dawsonra, hogy kicsoda ő, és mennyire tört meg a Deadalusnál. A válasz: eléggé. De olyan jó volt látni, ahogy újra kezd rendbe jönni, és tud már mosolyogni! Ott én is mindig mosolyogtam.

Dawson és Daemon

Ahogy a könyv is írja, senki sem ér fel Daemon Blackhez. És ez így van. Egyszerűen annyira nagyon imádom őt, minden megmozdulását, minden cselekedetét, minden mondatát. Nincs kétség, álompasi.

Ha Daemon a kedvenc férfikarakterem, akkor Katy ugyanez, csak nőben. Lelkileg és testileg is erős lett, bátor, és nehézfejű. Ilyen egy igazi YA hős.

Dee hiányzott ebben a regényben. Kifordult magából, mondjuk ez érthető Adam halála, és Dawson megjelenése miatt. Szinte nem is beszélgettek Katy-vel, alig mosolygott, nem volt már a jó régi Dee.

Imádtam Katy és Daemon minden megmozdulását. A féltést egymás iránt, azt a hihetetlen szerelmet. Még ha olyan kevésszer tudtak is együtt lenni, mert valaki mindig berontott az akció kellős közepén.De mindig annyira aranyosak együtt, hogy veszekednek, aztán együtt oldják meg a bajokat. Kell egy Daemon másolat, és akkor Katy-nek meghagyom az eredetit, enyém meg lesz a másolat.

A történet egyre jobban pörög, egyre több ártatlan és nem ártatlan ember hal meg, megismerünk pár árulót, és új titkokra derül fény. Egyre több akció van a kötetekben, és remélem ez meg nőni fog, még bírja a szívem.

Az akció mellet izgalomban és humorban sincs hiány, a könyv dúskál mindkettőben, oldja a feszült hangulatot, és megnevetett.

És akkor még egy kép Daemonról, mert tényleg senki sem érhet fel hozzá

Nem nagyon lehet szavakkal kifejteni, hogy mennyire is tetszett ez a regény, lehet, hogy az olvasási időm elmondja, mert kevesebb, mint tíz óra alatt kivégeztem.

Remélem a Könyvmolyképző Kiadó minél hamarabb kiadja a következő regényt, egyelőre még nem akarom zaklatni őket, hiszen ez is csak most jelent meg. 
Nagyon izgulok a következő miatt, hiszen függővég van, és a kedvenc sorozatom, de tudom, hogy az írónő nem rontotta el azt a regényt sem. Vakon megbízom benne.