Lauren Oliver - Pánik

Fülszöveg:

Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna.
Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani.
Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk.

Kiadó: Ciceró Kiadó
Oldalak: 424 oldal
Puha: ISBN: 9789635398904
Műfaj: amerikai, kortárs, regény

Vélemény:

Lauren Oliver

Ami legelőször megfogott az a cím volt. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy teljesen mást takar a fülszövege, mert ha valaki ránéz a címre, mit mond el? Fejvesztett rémület. De amikor elolvasod a tartalmát, rájössz, hogy ez egy játék. Egy rémisztő, eszement verseny. Miről is szól a Pánik? Egy olyan játék, melybe bármelyik felsős gimnazista jelentkezhet. Már maga, a jelentkezés is különleges: le kell ugranod a jéghideg vízbe egy nagyon magas toronyból. És ezzel még csak beneveztél a versenyre, még nem teljesítettél semmit, nem jutottál előrébb a ranglistán, nem ejtettél ki senkit sem. A gimnazista tanulóknak kötelezettsége az, hogy mindenki minden nap egy dollárt dobjon a játékba, így a három hónap folyamán az eddigi legnagyobb nyeremény gyűlik össze: 67 000$.

Mindegyik gyereket hajtja ez az összeg, meg persze a tündöklési vágy. Ez szép és jó, de rengeteg árnyoldala is van annak, ha a Pánikba jelentkezel: 

1. Nem léphetsz ki belőle - hiába eszméletlen rémisztőek a feladatok és hiába akarod egyszerűen abbahagyni, nem teheted vagy ha mégis megteszed, az súlyos következményekkel jár.
2. Az előbb említett feladatok. A bírók (akiknek a kilétét senki sem tudja) mindent tudnak a játékosokról, így nemcsak közös próbákon kell részt venniük, hanem egyénileg is bizonyítaniuk kell. És a bírók valamilyen forrásból mindig tudják, hogy a játékosoknak mik a legnagyobb félelmeik, tehát az egyéni feladatra mindig valami személyessel készülnek, amik külön megérintik a szereplőket.
3. Valamint az, hogy nagyon kockázatos feladatok is vannak, melyek akár az életbe is kerülhetnek. Elég nyomasztó lehet úgy versenyezni, hogy véletlen folytán valami balul sül el és meghalhatsz.

Az egész történetet valamiféle komor hangulat jellemzi. Nem azt mondom, hogy eszméletlenül depressziós lenne, de nem kifejezetten boldog könyv, ami felvidítja az embert. Ezt azonban pótolja az, hogy mindig történik valami. Nyilván, mivel egy többfordulós versenyről van szó, újabb és újabb körökkel, ezért izgalmas volt várni arra, hogy milyen kihívás fog következni. Nem mondanám, hogy ez volt a legakciódúsabb könyv, amit valaha olvastam, de viszonylag pörgött. Az eleje kicsit lassan indult be, de után szép, tempósan haladtunk előre a történetben. Azt szeretem az írókban, hogy sosem elégszenek meg egy 'egyszerű' történettel, hanem mindig raknak bele egy pluszt. Úgy értem, az alaptörténet megvolt: játék, ijesztő feladatokkal, hatalmas pénznyeremény, de Lauren Oliver mást is hozzáadott, ami ha nem lett volna benne, nagy valószínűséggel kevésbé tetszett volna a könyv is. Ez pedig a szereplők háttere volt. Minden egyes szereplőnek van egy titka, egy oka arra, hogy mit miért tett, mi okból jelentkezett egyáltalán ebbe a versenybe. A lány főszereplőnk Heather például amiatt van benne (részben), mert az anyja drogos és alkoholista. A fiú főszereplőnket pedig lényegében a bosszú vezérelte, emiatt kezdett kicsit nem szimpatikussá válni. Oké, beismerem, tényleg szörnyű dolog történt és az ember nehezen tudja megállni, hogy visszavágjon, de hogy rögtön az emberölés jusson az eszébe, az egy teljesen más tészta. Emiatt jelentkezni egy olyan versenybe, ami akár az életébe is kerülhet, őrültség. 

Vannak kisebb-nagyobb titkok, mint említettem. Mindenkinek van, még annak az asszonynak is, aki csirkéket és lovakat nevel és úgy tűnik ő a legnormálisabb az egész városban. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Vámpírnaplókat néztem volna. Unalmas kisváros, ahonnan rengetegen szeretnének elmenni, de a történet előrehaladtával egyre jobban fokozódik a hangulat és egyre több fordulat lesz. (Damon-t és Stefan-t hagyjuk ki ebből.)

A regény két főhős szemszögéből van megírva fejezetenként váltogatva. Féltem tőle, mert nem tudtam, hogy milyenek lesznek a szereplők. Nagy kő esett le a szívemről, hogy egyáltalán nem taszítóak a viselkedésük alapján és nem volt szenvedés végigrágni magamat a könyvön.  Kiderült, hogy olyanok, akikről szívesen olvasok és tényleg érdekel, hogy mi történik velük, viszont különösebb kedvenceim nem lettek.

Lényegében megfelelő tempóban halad a történet, se nem olyan lassú, hogy eluntam volna magamat, se nem olyan gyors, hogy csak kapkodtam volna a  fejemet, nem értve, hogy mi történik. A szereplők jófejek és szimpatikusak, és maga a verseny eszméletlen izgalmas. Fogalmam sincs, hogy döntöttem volna a helyzetükben és hogy egyáltalán be mertem volna vállalni azokat az őrült tetteket, amiket ők tettek.

Megemlíteném, hogy Lauren Oliver híres munkái közé tartozik a Delírium trilógia és a Mielőtt elmegyek című regény is, melyek mind megjelentek kis hazánkban.